A brazil rózsabors (Schinus terebinthifolius) a nevével ellentétben botanikailag nem rokona a feketeborsnak: egy dél-amerikai, leginkább Brazíliában őshonos cserje szárított termése. Bár méretében és formájában emlékeztet a borsra, a héja sokkal vékonyabb, szinte papírszerű, amely egy törékeny belső magot rejt. A brazíliai napon kíméletesen szárított bogyók illata finoman virágos és gyantás, íze pedig édeskés, fás és gyümölcsös, amit csak egy egészen enyhe, borsos csípősség kísér. A konyhában igazi vizuális és ízbeli élmény. Törékeny szerkezete miatt őrölni nem feltétlenül érdemes (a darálót is könnyen eltömítheti az olajossága miatt); a legjobb, ha tálalás előtt az ujjainkkal morzsoljuk az ételre, vagy egy mozsárban finoman megroppantjuk. Elmaradhatatlan kelléke a minőségi színes bors keverékeknek, de önmagában is fantasztikus. Tökéletesen illik a lazachoz, grillezett fehér húsokhoz, spárgához és könnyű tejszínes mártásokhoz. A modern bárok és cukrászdák is felfedezték maguknak: a prémium gin-tonikok kedvelt fűszere, és zseniálisan harmonizál az étcsokoládéval, valamint az eperrel.